2022. május 23.

Délvidéki osztálykirándulás - a Határtalanul Pályázat segítségével

 

Délvidéki osztálykirándulás

2021. szeptember 27. - október 2.

 

Hétfő

Hétfőn viszonylag kellemesen, 4 órakor indult el hajnalban legendás buszsofőrjeink vezetésével az osztály. rövidke 5 óra utazás után érkeztünk meg első úticélunkhoz, Szabadkára, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumhoz. Ez az iskola, bár Szerbiában, szerb nyelvterületen található, Szabadka magyar hagyományainak köszönhetően magyar nyelven oktat, magyar diákokat, akik, ott meghallgatott történeteik, előadásaik alapján Magyarországra fognak egyetemre jelentkezni. Készültek számunkra a helyi tanulók és tanárok egy városnéző vetélkedővel, melynek nyertese helyi válogatott finomságokban részesült, de az igazi jutalom a város látványosságainak megtekintése volt, melyben mindannyian részesültünk. Itt, Szabadkán ebédeltünk, a sebesség érdekében két helyen egyszerre, majd a busz segítségével folytattuk túránkat Zentára.

    Zenta nagyrészt magyarok lakta városában szintén egy iskola látott minket vendégül, a helyi kémiatanár beszélt nekünk az iskola és a város történetéről, a helyi és az otthoni oktatás-, és életmódbeli különbségekről. Zentán megtekintettük az 1697-es török vereséggel záruló csata emlékművét, a bátrabbak a vízpartot is, majd vágtattunk tovább Karlócára. Itt egy rövid városnéző séta után megérkeztünk a karlócai Béke-kápolnát, ahol a Habsburgok és a törökök békét kötöttek, 1699-ben. 

    Este érkeztünk meg Székelykevére, a szállásunkra. Itt finom vacsorát költöttünk el, majd elszállásoltuk magunkat.

 

Kedd

Reggel fél 8-kor reggeliztünk a tegnapi vacsora helyszínén, és azonnal be is vettük magunkat a buszba, majd Belgrádig nem is volt megállás. Itt megtekintettünk Nándorfehérvárat, az itt kiállított világháborús lövegeket, a helyiek által kedvelt és sokat látogatott bástyákat, és a nándorfehérvári diadal emlékművét is. Innen egy kacifántos, és önálló ebéddel egybekötött séta után a Szent Száva székesegyházat látogattuk meg, mely a szerb ortodox egyház központja. 

    Utunk utolsó keddi állomása Zimony volt, ahol a Millenium-emlékművet tekintettük meg, melynek tetején régen turulmadár díszelgett, de mára már szerb katonák eltávolították. Este fáradtan hazatértünk Székelykevére, és egy kiadós vacsora után bedőltünk az ágyba. Hosszú nap állt mögöttünk.

 

Szerda

Reggel 7-kor gyűltünk össze a vendéglőben, ahol reggelinket fogyasztottuk el.

Első állomásunk Szendrő volt, ahol hatalmas bástyákkal szegélyezett várat tekintettünk meg, többek között Kinizsi Pál halálának helyszínét.
Második megállunk szintén egy vár volt, Galambóc vára, amely már a Duna partján magasodott. A vár előtti “öböl” felől nagy erővel fújt a szél, de szerencsére idegenvezetőnk hamarosan a várba invitált bennünket. A legmagasabb tornyokba sajnos nem mászhattunk fel, de egy kiváló angol nyelvű előadás keretében megismerkedhettünk európa legjobb állapotú erődjének történetével.

A Duna mentén haladtunk tovább és egyre szebb tájak tárultak elénk, míg el nem értük a Kazán-szorost a Duna leggyorsabb pontját. Szerencsénk volt, ugyanis egy kisebb ösvényen le tudtunk sétálni a partra, ahonnan kiválóan látszott Decebál szobra és a Mraconia monostor.
Utunkat továbbra is keleti irányban folytattuk egészen a Vaskapu erőműig, amit csak távolról tekinthettünk meg, mivel itt országhatár is húzódik. Egy kis pihenő után visszaindultunk Székelykevére. Hazafele vetettünk egy pillantást a Lepenski Vir nevezetű falucskára (sajnos nem volt időnk betérni oda), ami egy 8 ezer éves település a Duna partján. A hosszú út végén, szálláshelyünkön már meleg vacsorával vártak bennünket.



Csütörtök

Ezúttal még korábban, reggel 7 órakor gyülekeztünk, mert hosszú utazás várt ránk. Reggeli után egy közeli múzeumba tértünk be, ahol házigazdánk bátyja Dani Zoltán tartott előadást, arról, hogy hogyan sikerült lelőnie egy amerikai lopakodót a délszláv háborúban. Először a háborúról, a hadseregről és a történelmi háttérről beszélt, majd a megbocsátásról és a lopakodó pilótájával való találkozásáról mondott el néhány történetet. Nagy lelkesedéssel beszélt és a legtöbbekben nem is maradt kérdés a témával kapcsolatban.

Utunk következő állomása Szabács vára volt, ami a Száva partján fekvő erődítmény (korábban csak földvár). Kisebb pihenőt tartottunk a borongós időben (fociztunk, kacsáztunk), majd a városban kerestünk fel egy kisebb éttermet, ahol csevapot ebédeltünk. Ezek után ismét hosszú buszozás várt ránk. A szerb-horvát határt átlépve hamarosan Eszékre érkeztünk, ahol már fel-felgyulladtak az utcai lámpák. Olyan látványosságokat tekinthettünk meg, mint például az eszéki vár romjai, a Szent Péter és Pál székesegyház vagy csak a horvát kisváros utcái, épületei, villamosai. A nekcsei Park Hotelben vacsoráztunk, felköszöntöttük Lőrinc osztálytársunkat 18. születésnapja alkalmából, majd aludni tértünk a hosszú nap után.



Péntek

Fél 8-kor fejeztük be reggelinket, majd minden csomagunkkal felszerelkezve szálltunk fel a buszra. Immáron a horvát tájakat szeltük át. Néhány benzinkútnál megálltunk pihenni egy kicsit és általában fociztunk is egy kicsit. Ez utóbbi kapcsán le is kellett halásznunk a focilabdát egy benzinkút tetejéről.
Selcére érkezve szendvicseket ebédeltünk, majd egy kalandparkban töltöttük el néhány órát. A fák között kalandozva, fedezékek között paintballozva vagy épp kispályás focival múlattuk az időt. Ezenkívül egy furcsa forgó szerkezetben volt lehetőség fejjel lefelé is megcsodálni a naplementében fürdő tájat. Este a bátrabbak a tengerbe is bemerészkedtek, a fázósabbak pedig a parton beszélgettek.



Szombat
    Az utolsó napon már később keltünk és nem siettünk annyira, néhányan elidőztek még a tenger hűs vizében és páran a focipályán rúgták a bőrt egészen indulásig. 

Napsütéses időben robogtunk a horvát dombok között, a távolban fel-felcsillant a kéklő tenger.

Elsőként Abbáziában tartottunk egy városnézést. Megtekintettük a Szent Jakab templomot, a katedrálist és messzeségbe meredő "lány a galambbal" szobrot. Nem maradtunk sokáig, mert a helyszínen bicikli verseny kezdődött és egyre éhesebb lett a csapat. Ebédünket egy fiumei vendéglőben fogyasztottuk el, miután Áron osztálytársunkat is köszöntöttük 18. születésnapja alkalmából.

Innen ismét hosszabb út várt ránk egészen a Zrínyi család ápolta településig, Csáktornyáig. Körbejártuk a várat, megcsodáltuk boltíveit és elkészítettük a túra utolsó csoportképét. Ezek után célirányosan Magyarország felé indultunk.

Este 10 óra környékén érkeztünk meg a Petőfi térre, ahol köszönetünket fejeztük ki két kitartó sofőrünknek, Péternek és Tamásnak, akikkel közel 2500 km-t tettünk meg biztonságosan.

 

                           

Pitter László és Magyari Zsombor

 

Kiállítás, flashmob, prezentációk

Az osztálykirándulásról több formában is beszámoltunk iskolatársainknak; kettesével-hármasával előadásokat tartottunk a különböző osztályokban, amelynek keretében levetítettük az osztálykirándulásról készült kisfilmet, majd meséltünk nekik a határon túli magyarokkal való találkozásainkról és a legérdekesebb műemlékekről, várakról. 

A videó elérhetősége

Ezt követően a diákoknak volt lehetőségük feltenni kérdéseiket, amiket legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megválaszolni. 

A iskola negyedik emeletén nagyméretű tablók és paravánok segítségével az osztálykirándulás képeit plakátoltuk ki; ezek sokak érdeklődését felkelettték az óraközi szünetekben, illetve a osztályunk által lebonyolított flashmob alkalmával. Maga a flashmob egy egyszerű játokat foglalt magába, amelybe sikerült bevonni sok diákot és néhány tanárt is. 

Mindezek sikerét bizonyíthatja, hogy idén az iskola 11.a osztálya szintén a Határtalanul! pályázat keretében szervezett osztálykirándulást Erdélybe.

 

 

PIARINSTA blog
Nyílt Nap / 2022

Részletek
Közzétéve: 2022.12.01.

Naptár
Aktuális | Kovetkező események

Design: Unicial Program: Florka